A jóga csodálatos tudománya

jóga története

A jóga története

A jóga minden bizonnyal az ember által ismert legősibb tudomány. Különböző jóga testtartásokban látható emberi alakokat ábrázoló pecsétnyomók kerültek felszínre az Indus völgyében, ahol a feltárt régészeti leletek kora meghaladja az 5000 évet. Ki tudná megmondani, hogy 5000 évvel ezelőtt milyen régóta ismerték már a jógát?

Nagyon különös, hogy egy ilyen tudás, mint a jóga, ennyire ősi időkből származzon. A primitív népek – márpedig azokban az időkben a feltételezések szerint minden nép annak számított – egészen eltérő szemmel tekintenek a világra a jóga gyakorlása által kialakult szemléletmódhoz képest. Először is, a primitív népek a világot a saját törzsi, nemzetségi érdekeiknek megfelelően látják. Általában olyan mértékben el vannak foglalva területi igényeiknek a fosztogató (és ezért természetesen gonosznak tekintett) ellenségektől való védelmével, hogy az emberiség lényegi egységének bármiféle kérdése még elméleti jelentőséggel sem bírna számukra – egy ilyen kérdés gyakorlatilag fel sem merülne.

A teremtésről vallott nézeteik a különbségek érzékelésén alapulnak: az Esőisten háborúban áll a hatalmas Nappal; a Folyó Istene árvíz idején bosszút akar állni a hálátlan falusiakon, akik nem voltak elég alázatosak ahhoz, hogy imáikat felajánlják a Folyónak. A primitív ember nem érez égető vágyat arra, hogy megismerje saját azonosságának mélyebb rejtelmeit, nem is szólva „önmaga megvalósításáról”. Ha valaki megkérdezné tőle, hogy valójában ki is ő, minden bizonnyal ugyanúgy válaszolna erre a kérdésre, mint a saját társadalmunkban élő legtöbb ember – egyszerűen úgy mutatkozna be, hogy megmondaná a nevét.

Bonyolult módon kiművelt korunkban is csupán a figyelmesebb, a lényeget jobban meglátó emberek azok, akik felismerik, hogy minden dolog, akár még a legkülönfélébb dolgok is, egy mindenhol és mindenben meglévő egységet tükröz. A tudomány azt állítja, hogy egy darab kenyér lényegét tekintve nem különbözik egy kőtől, mert mindkettő az energia megnyilvánulása. Ezt általában még a tudósok is túlságosan nehezen emészthető falatnak tartják. A primitív ember számára pedig egy ilyen gondolat teljesen abszurdnak tűnne.

Mégis, ez az a gondolat, amely a tulajdonképpeni alapját jelenti a jógának, amelynek tényleges szó szerinti jelentése „egyesülés”. E tudomány kinyilvánított célja, hogy a gyakorlót (vagy a jógit) ráébressze a nemcsak a mindenben meglévő egység tudatára, hanem arra is, hogy ő maga is lényegében azonos ezzel a mélyebb valósággal.

A totemek és tabuk szokásos primitív tiszteletétől eltérően – sőt, a nyugati filozófusok részéről a minden bizonyítást nélkülöző, jóllehet csodás absztrakciók iránt megnyilvánuló odaadó tisztelettől is eltérően – a jóga minden időkben ragaszkodott az általa hirdetett tételek határozott kipróbálásához, megtapasztalásához. A modern tudományhoz hasonlóan a jóga megközelítési módja is mindig pragmatikus volt, még akkor is, ha pragmatikusságában olyan mélységű és finomságú területekre hatolt be, amelyek még meghaladják az anyagi tudományok által eddig vizsgált területeket.

A jóga tudománya és a primitív népek tűnődései, merengései közötti talán legszembeötlőbb ellentét az, hogy a jóga kifejezetten nagy hangsúlyt helyez az energiára (pránára) mint a fizikai anyag alapvető valóságára. Elképzelhető, hogy a hétköznapi ember egyfajta költői rokonságot fedez fel saját maga és a sziklák, fák között. Az a gondolat viszont, hogy a természet minden formája csupán a legkülönfélébb illuzórikus megnyilvánulásokba bújtatott energia, elképzelhetetlen lenne számára. Maga a tudomány is csak nemrégiben jutott el ehhez a felismeréshez. A jóga ősi hagyományai minden ízükben ilyen mértékben specifikusak, mélyre hatóak.

Folytatás hamarosan!

Részletek a Rádzsa Jóga művészete és tudománya című könyvből