A jógaoktató kiválasztása

Jóga oktatás

Jóga oktatás

A világ tele van jógaoktatókkal. Vannak köztük képzettek és képzetlenek. Olyanok is vannak, akik csak felületesen vagy egyáltalán nem képzettek, viszont komoly tapasztalatuk révén elmélyült gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek. Vannak, akik azért tanítanak, mert szeretik a jógát. Vannak, akik azért, mert az embereket szeretik. Vannak, akik azért, mert önmagukat szeretik. Nem könnyű a választás, hová menjünk, kihez forduljunk.

A legfontosabb kérdés az, hogy tudunk-e bízni az oktatóban, függetlenül attól, hogy kommunikálunk-e vele vagy sem. Vannak tudós oktatók, vannak karizmatikus oktatók, vannak oktatók, akik nagy tudásúak és karizmatikusak is egyben, akik lenyűgöznek ugyan tudásukkal és az egyéniségükkel, mégsem tudnak igazán hozzánk szólni és megérinteni bennünket, és így értéket közvetíteni számunkra A tanárválasztás próba-szerencse alapon működik. Biztos recept nincs, de néhány dolgot azért érdemes tudni.

Amikor valaki oktatót és tanítási stílust választ, nem mondhatjuk azt, hogy igaza van vagy téved. Nincs olyan oktató, aki mindent tud, és nincs olyan, aki nem tud semmit. Nincs olyan oktató, aki mindenkinek át tudja adni a tudását, és nincs olyan, aki senkivel sem ért szót. Ha nyitottak, fogékonyak vagyunk, és felelősséget vállalunk azért, amit csinálunk, anélkül hogy a józan ítélőképességünket feladnánk (miközben az előfeltevéseinket valóban feladjuk), bármelyik oktatótól tanulhatunk. Érdemes kipróbálni néhányat, mielőtt elkötelezzük magunkat. Az állandó oktatóváltás azonban összezavarhat bennünket, mivel mindegyik mást mond. Még ha ugyanazt mondják is, csak más szavakkal, nem biztos, hogy a tanítványok ezt mindig észreveszik.

Tanítvány és oktató közötti igen sajátos viszony van. A tanulás során az oktató egyre jobban megismeri a tanítványt, és az is saját magát. Ez olyan közelséget és intimitást alakíthat ki közöttük, amelyből hiányoznak a közös tapasztalat és tudás megszokott fejlődésmintái. E mögött az intimitás mögött egyfajta mély és ösztönös bizalom húzódik meg, nem pedig konkrét tudás a másikról. Ez olykor kissé zavarba ejtő, faramuci helyzetet teremt, ezért nagyon fontos, hogy a tanítvány tisztában legyen azzal, hogy még ha az oktató nagy hatással van is vagy lehet rá, valójában semmit sem tud róla, amit ő maga konkrétan nem közölt magáról.

Arckifejezésünkből, testbeszédünkből megérezhetik, ha szomorúak vagyunk, de nem tudják, mitől és miért vagyunk szomorúak. Fontos, hogy ne vetítsünk rá olyan dolgokat az oktatóra, amelyek bennünk vannak, és nem őbenne. Az oktató lát, de nem tudhat mindent.