Jóga és a mozgás

Noha a jóga testhelyzetek mozdulatlan kitartása egyedül a jógára jellemző, kiemelten fontos az is, hogyan végezzük a mozgásokat. A jógában minden mozdulatnak lassúnak, egyenletesnek és könnyednek kell lennie, és kerülni kell minden kapkodást, hirtelen mozdulatot és erőlködést. A kulcsmozzanat a test mozgásának összehangolása a tüdő mozgásával, és nekünk ezt kell elsajátítanunk. A motoros izomtevékenységet össze kell hangolni a légzőizmok munkájával, vagyis az anatómiai test működését a fiziológiai test működésével. Fontos, hogy az irányító szerepet a fiziológiai test – a tüdő – töltse be, és ezt kövesse az anatómiai test. Soha nem szabad a légzésnek alkalmazkodnia a testhez. A jógában megtanuljuk, hogy az aktiválásnak belülről kell történnie, mert az elmélyültség és a kifinomultság csak így szoríthatja ki a felszínességet és a trivialitást.

Ez azt jelenti, hogy minden mozdulat egy belégzéshez vagy kilégzéshez kötődik. Akkor kezdődik, amikor a belégzés vagy kilégzés kezdődik, és akkor ér véget, amikor a belégzés vagy kilégzés befejeződik. Soha nem előbb, és soha nem később. A következő mozdulat a soron következő légzési fázist követi, és ez így megy tovább mindaddig, amíg teljesen fel nem vettük az előírt testhelyzetet. Nagyon könnyű eldönteni, hogy be- vagy kilégzéskor végezzük-e a mozdulatot, hiszen ha a test elülső része kinyílik, akkor levegőt veszünk, s ha bezárul, akkor kifújjuk a levegőt. Ez teljesen természetes, ki lehet próbálni a gyakorlatban. Ugyanezt az elvet követjük akkor is, amikor kilépünk egy testhelyzetből. A testhelyzeteket tehát lépésről lépésre kell felvenni és kilépni belőlük. A belépés és kilépés elemeit vagy belégzéssel vagy kilégzéssel hangoljuk össze.

Hogy pontosan miből áll egy mozdulat, az részint adott, részint önkényes. Eleinte az egyszerűség kedvéért célszerű sok lépéssel dolgozni, amelyek mindegyike egyetlen mozdulatból áll. Aztán ahogy belejövünk a gyakorlásba, és megismerjük, megszokjuk azokat a segédműveleteket, amelyek a különböző mozdulatokat alkotják a testhelyzetek felvétele és a belőlük való kilépés során, több mozdulatot egybeolvasztva kombinált lépéseket alakíthatunk ki. A kijelölt lépéseknek azonban ekkor is alkalmazkodniuk kell a belégzéshez, illetve kilégzéshez.

Amikor a tüdő nem mozdul, a testnek sem szabad mozdulnia. Amikor pedig mozog, azért mozog, mert a tüdő is mozog. Lépésnek nevezünk tehát minden mozdulatot, illetve együttesen végrehajtott mozdulatsort, amelyet egy légzési szakaszban hajtunk végre. Minél több lépést veszünk igénybe, annál tovább tart felvenni egy testhelyzetet, és annál lassabban dolgozik a testünk és az elménk. Minél kevesebb lépés van, annál gyorsabban kivitelezhetők a testhelyzetek, de vigyáznunk kell, mert előfordulhat, hogy a testünk vagy az elménk kapkodni kezd, amitől a testhelyzet labilissá válik, és elveszti hatását.

Nagyon fontos, hogyan bontjuk le a testhelyzetek felvételét és a belőlük való kilépést egyszerű mozzanatokra és mozdulatokra. Ez nemcsak lelassítja a testet és az elmét, és jobban ráhangol az ellazultságra, nyitottságra és érzékenységre, de a testhelyzeteket is tökéletesebben tudjuk kivitelezni, és jobb eredményeket érünk el velük. Emellett tudatosulnak testünk teljesítőképességének határai, amelyek tiszteletben tartásával alkalmazkodni tudunk hozzájuk, és nem erőltetjük rá mesterségesen a testhelyzetet.

A mozdulatok és műveletek összehangolása a légzéssel szintén sarkalatos pontja a jógának. Ugyanis nemcsak az anatómiai test működését kell összehangolni a fiziológiai test működésével, de az elme működését is a test működésével. Ahhoz, hogy a karok felemelését szinkronizálni tudjuk a belégzéssel, és leengedésüket a kilégzéssel, teljes odafigyelésre van szükségünk. Vagyis a test munkavégzését az elme aktív jelenlétével kell elősegíteni. Ha a gondolataink elkalandoznak, a mozgás kiesik a légzés ritmusából. Ha nem összpontosítjuk a figyelmünket a testünkre, a gyakorlat jelentősen veszít a hatásából. Az , összekötő mozdulatok könnyedén vezetik a testet egyik mozdulatlanságból a másikba, és a test mozdulatlanságát az elme nyugalma övezi. A test az elme bejárata, és a lélegzet a bejárati küszöb. Ha a figyelmünk csak hézagosan követi a test működését, tompulhat az érzékenységünk, és megjelenhet az agresszió és az erőszak, ami szétrombolja mindazt, amit a gyakorlattal felépítettünk.

Forrás: Godfrey Devereux – 15 perc Jóga