Jóga és a tudat

Jóga tudat

Jóga tudat

A jógát gyakran egyfajta testgyakorlatnak tekintik. Pedig ennél sokkal több. Néha vallásos rituálét látnak benne. Pedig ennél is sokkal több. Néha vallásnak kiáltják ki. Pedig ennél is sokkal több. A jóga sokkal átfogóbb és elemibb annál, hogy szavakkal kategorizálni lehetne. Ahhoz, hogy megértsük, gyakorolni kell, és ahhoz, hogy jól megértsük, egy életen át kell gyakorolni. Hamar kiderül azonban, hogy bár a hangsúlyt a testünk mozdulatlanná tevésére fektetjük, a jóga az elmére fejt ki nagyon nagy hatást.

Ez a hatás részben spontán megy végbe, pusztán azzal, hogy a testünk megszabadul a feszültségektől, és az elme a korlátozó sémáktól és beidegződésektől. Ahogy a testünket rászoktathatjuk újszerű és friss erőt sugárzó mozdulatokra, úgy az elménket is megtaníthatjuk újdonságokra, izgalmas és tanulságos működésmintákra. Ám a jóga testhelyzetek precizitása és átfogó jellege határozott szerepvállalást követel meg az elménktől. Ha azt akarjuk, hogy a testhelyzeteket belső integritás jellemezze, az elmének aktív részt kell vállalnia a fizikai folyamatokban is.

A belső történéseket kiváltó spirális erővonalak alkalmazása a mentális odafigyelés függvénye. Kezdetben éppen ez akadályozza meg, hogy a testhelyzeteket igazán jól elsajátíthassuk. Hogyan tanítsuk új működési mechanizmusokra az elmét? Az elme kifelé figyel. Hozzá van szoktatva az állandóan változó, intenzív, gyakran érzéki ingerekhez. Megszokta, hogy a világból rázúduló hatalmas benyomástömeget passzívan fogadja. Érzékelésmódja lineáris és szekventált. A jógában mindez a feje tetejére áll. Az elme befelé fordul. Finom, statikus, izgalmakban szegény ingerek érik. Feladata, hogy aktívvá, tudatossá és koncentrálttá váljék. Holisztikus panorámatudatot kell kialakítania.

Mindez komoly kihívás elé állítja a sematikusan működő elmét. Azonban a testhelyzetek fizikalitása és az a kihívás, amelyet a psziché számára jelentenek, munkára fogják a csapongó, labilis elmét. Az elmének meg kell tanulnia, és meg is tanulja, hogy ne kalandozzék el, és ebben a test lesz a tanítómestere. Meg kell tanulnia azt is, hogyan élhet kreatív potenciáljával, hogy aktív részesévé váljék a dolgoknak, és ne alkalomszerűen csapongjon a jelenségek között. Ebben segít neki az a hatás, amelyet a jógapózok fejtenek ki rá: azzal, hogy megszabadítják a sémáitól, fogékonyabbá, nyitottabbá és alkalmazkodóképesebbé teszik.

A különböző spirális erővonalak létrehozása arra késztetik az elmét, hogy használja, fejlessze és finomítsa különféle tulajdonságait. Ehhez koncentráltságra, figyelemre, tisztánlátásra, kifinomultságra és nyitottságra van szükség. Ezek gyorsan kialakulnak. Ám ha a gyakorlatokat oda nem figyelve, hányaveti módon, belső integritásuk figyelmen kívül hagyásával végezzük, nem számíthatunk sikerre.

Forrás: Godfrey Devereux – 15 perc Jóga