Jóga, lélegzet és relaxáció

jóga légzés

Jóga légzés

A különféle légzésritmusok megtanulása az egyik leglényegesebb része a jóga elsajátításának. A tradicionális jóga pszichológia szerint, a lélegzet nemcsak a testet és az elmét befolyásolja, de hatékony eszközként alkalmazható magasabb tudatállapotok elérésénél is.

A kezdők sajátítanak el olyan gyakorlatokat, melyek során megtanulják tökéletesen kiüríteni tüdejüket, majd teljes kapacitásában feltölteni levegővel. Az egyik ilyen gyakorlat, a „teljes jóga légzés” azt kéri a tanítványtól, hogy lassan lélegezzen ki, miközben tüdejének különböző területeire koncentrál. A tüdő alsó részét a hasi izmok segítségével üríti ki, a középső részt a bordák enyhe befelé húzásával, majd végül a mellkas és a váll mögötti részek következnek. Ezt lassú, egyenletes, szabályos belégzés követi, megint csak a tüdő minden egyes területére koncentrálva, ahogy a levegő befelé áramlik. Ez a gyakorlat segít korrigálni a felszínes, helytelen légzést, megismerteti a tanítványt a légzés során működésbe lépő testrészekkel, és lehetővé teszi a tüdő teljes kihasználását.

A gyakorlat során megtanuljuk azonosítani és megkülönböztetni a bordakosár, a rekeszizom és a hasizmok mozgását. A legtöbb ember nincs tudatában a légzést kísérő belső mozgások sorozatának, különös tekintettel a rekeszizom mozgására. A rekeszizom teljes kihasználása, amit lassú, egyenletes, mély légzéssel érünk el, a mellkas és más izmok ellazulásához vezet, és ezzel nyugodt, ellazult tudatállapotot eredményez. Ennek egyszerű oka van: a rekeszizom elhelyezkedése tökéletes a tüdő leghatékonyabb tágításához és összehúzásához. A rekeszizom használatával, minimális munkával maximális levegőcserét érhetünk el. Amikor a rekeszizom helyett a bordakosár dolgozik, jóval több mozgásra és erőfeszítésre van szükség. Ráadásul a mellkasi izmok használata a légzés során egyfajta biológiai „vészreakcióval” van kapcsolatban.

A viselkedésterápiában szintén alkalmaznak a jógában tradicionálisan megjelenő gyakorlathoz szigorúan igazodó légzőgyakorlatokat, valamint a legtöbb biofeedback tréning előkészületeként úgyszintén. Az utóbbi esetben ezek a technikák segítik a páciens ellazulását a különféle ingerekkel szemben, melyek korábban idegességet váltottak ki.

Proskauer, egy jól ismert légzésterapeuta állítása szerint, egyszerűen a légzés tudatosításának megtanításával (meditációban tradicionálisan alkalmazott folyamat) a páciensek javítják rendszertelen légzésritmusukat. A rendszertelen légzéssel együtt járó erős érzelmi befolyásoltságot leváltja egy fizikailag, érzelmileg és tudatilag jóval nyugodtabb állapot.

A légzés tudatosítását sikerrel alkalmazták a magas vérnyomás kezelésében is. A légzés figyelését más jógában ismert relaxációs technikákkal és biofeedbackkel vegyítették, hogy csökkentsék a páciensek vérnyomását. Más tanulmányokban a mély légzéses gyakorlatok hatékonyságát hasonlították össze a szisztematikus izomlazítással az idegesség csökkentése céljából. Mind a két kezelés jelentősen csökkentette az idegességet, és a legnagyobb eredményeket ott érték el, ahol a lélegzet és az izomlazítás egyszerre került alkalmazásra.

Részletek a Jóga és Pszichoterápia című könyvből