A test és a Hatha Jóga

hatha jóga

Hatha Jóga

A jógának sok válfaja létezik, többek között fizikai gyakorlatok (hatha jóga), vallásos (bhakti), szolgálat és tettek (karma) és filozófiai (gjána) jóga. A legátfogóbb és legtudományosabb jóga rendszer a rádzsa jóga, a „királyi út”. Ezt a rendszert a bölcs Patandzsali kódolta, aki több mint ezer évvel ezelőtt leírta a jóga szútrákat. Astanga jógának is nevezik, illetve „nyolcfokú létrának”, mivel egy nyolcfázisú rendszerről van szó, mely elvezet az uralomhoz működésünk minden aspektusa fölött. Minden lépés elsajátítása lényünk egyre szubtilisabb vonatkozásaihoz vezet, kezdve a szokásokkal és viselkedéssel, majd továbblépve a test, a légzés és a tudati funkciók felé.

A fizikai testhelyzetek lényegesek, bár a jóga képzés első fázisához tartoznak. Azáltal, hogy megtanulja fegyelmezni a testét, a tanítvány fizikailag hajlékony, egészséges és ellazult lesz. így lesz képes kényelmesen követni a jóga lényegi vonatkozásait, a tudati munkát és befelé fordulást. Több ez azonban egyszerű fizikai felkészülésnél, mert a fegyelem, mellyel a testet uraljuk, modellül szolgál a későbbi munkához, más szinteken.

Bár intenzíven dolgozunk a testtel, a cél valójában az, hogy kevésbé legyünk testünk foglyai, szert tegyünk egy kis távolságra tőle, hogy ráláthassunk működésére. Ha így dolgozunk a testünkkel, egyfajta tárgyilagosságot és eloldódást érhetünk el, ami lehetővé teszi a test semleges megfigyelését, ahogy elsajátítjuk az egyes testhelyzeteket, és fokozatosan egyre nagyobb irányításra teszünk szert.

A testhelyzet, amit az ember felvesz, tükrözi lelki állapotát. Ebből a szempontból a testhelyzet a lelki, mentális állapot „megtestesülése”. Azaz a mentális állapot fizikai formát ölt. Felvett testhelyzetünkből nézünk szembe a világgal, fizikailag és mentálisan egyaránt. Akik például lelkükben visszahúzódnak a világtól, valószínűleg olyan testhelyzetet vesznek fel, ami kifejezi ezt a hozzáállást.

A test sokféleképpen kifejezi a mentális feszültséget. Ha feszültek vagyunk, összehúzzuk a szemöldökünket, a homlok izmai feszesek lesznek, a gyomor összerándul. Amikor a test ilyen feszült, a mozdulatok elveszítik természetes könnyedségüket, és merevvé válnak. Mindenki rá jellemző módon reagál a belső feszültségre, a test bizonyos izmait megfeszítve. Nemcsak arról van szó, hogy a testhelyzet tükrözi, hogyan érezzük magunkat, de a testhelyzet és az érzés olyannyira összefonódnak egymással, hogy az egyik előidézi a másikat.

Éppen ezért, ha egy bizonyos testhelyzetet veszünk fel, azzal kiválthatjuk, vagy hangsúlyossá tehetjük azokat az érzéseket és gondolatokat, melyek kapcsolatban állnak vele. Egy megszokássá vált testhelyzet tehát, mely eredetileg egy bizonyos mentális állapotra adott reakcióként jelentkezett, végül fenntarthatja, állandósíthatja azt az állapotot. Ha valaki például megszokja, hogy mindig felhúzza a vállát, amikor úgy érzi, védekeznie kell, mert legyűri a stressz, végül általános testtartása részévé teheti ezt a mozdulatot.

Egy olyan napon is, amikor ellazulhatna, a vállaiban jelenlévő folyamatos feszültség egyre fokozottabban kiváltja benne a félelmet és védekezési kényszert. így a testtartás és a testi szokások nem csak tükrözik a jellemet, de fenn is tartják az adott állapotot, és ezzel akadályozhatják a fejlődést. Éppen ezért a testtel és testtartással való foglalkozás a személyes fejlődés elősegítése érdekében természetes elkerülhetetlen lépés a pszichoterápiában.

Szvámi Ráma – Jóga és Pszichoterápia